Úgy, mint otthon!
Erős felindulásból nekiugrottunk a klub rendbetételének: kifestettünk. Az önszerveződés és az öntevékenység csúcsa!
Egyszer csak feltűnik, hogy koszos a fal…
Egyszer csak megszületik a felismerés, hogy festetni/festeni kellene…
Egyszer csak kínzó érzés keletkezik, tovább már nem halasztható…
Ez nálunk október közepére alakult ki, a hóvégi tervezéskor már csak időpontot kellett rendelni a feladathoz: november 8-án kalákában hozzákezdünk közösségi terünk megszépítéséhez. Aki nem utazik haza, aki esetleg csinált már ilyet, netalán ért hozzá, vagy látott már szobafestőt dolgozni… Na, jó, aki csak a bútortologatásba szállna be, de jöhet az is, akinek kedve van…
Az alagsori klubhelyiség egyébként erős kihívás, nem csupán a természetes koszolódás, a tréningek során falra ragasztott post-it-ekkel kukázott festékhiányok, meg a nyári beázás okozta absztrakt mintázat eltüntetése jelentette a feladatot! Nagyfokú önmérséklettel, józan belátással el kellett jutni arra a felismerésre, hogy a nagyobb falak „rusztikus” felületének kiegyenlítése-egyenesítése messze anyagi erőforrásaink és szakmai hozzáértésünk fölötti erőfeszítést jelentenek – elég, ha tiszta lesz! A gipszkartonnal takart rövid falakon tobzódhatnak a saját ambíciók, legyen szép! És lőn!
Lakatos Filip munkatársunk (aki az apukája mellett inaskodott sokat), Bakos Milán (aki a szembe-szomszéd segédjének állt, mikor még nagyon fiatal volt) megadta az iránymutatást, de hozzátette tudását Feifer Merci és Hurai Gergő is (a képi ábrázolás szakosoknál indokolatlannak tűnt a hozzáértés eredetét firtatni, hát végülis nem mindegy, milyen ecset és mire kell vele festeni? ) A felhalmozott lomok szelektálásánál, a szekrény újrarendezésénél Németh Rita volt a határozott döntéshozó, de a lábazat védelmére és a kisebb hibák glettelésére is remek lánycsapat állt össze: Merci mellett Balogh Szandi és Hamza Anita érkezett a kihíváshoz öltözve.
Egyetlen alkalom nem bizonyult elégségesnek, ezért a keddi romológa-órát is ennek az ügynek szentelte Filip, úgyhogy beszállt friss erőként Kaszai Sanyi, Ember Andris és Jóni Csabi. De ekkor már nem csak a klub jelentett munkaterületet, hanem a kollégiumi konyha is. Ugyanis a klub sarkában szeptember óta felhalmozott göngyöleg Re-Pont kuponjából gazdagon bevásárolva, a lányok csodás csokigolyókat készítettek: Bak Friderika, Balogh Szandi, Balogh Kinga, a Kotán-lányok: Kitti és Tifani, Semenszki Evelin, Tóth Gabica és Vadász Vanda remekül együttműködött az ezúttal séfként tündöklő HÖK-elnök, Máté Eugénia irányításával. Természetesen az első kóstolót a közösségi tér megszépítésén munkálkodók kapták, még mielőtt az egészet szétkapkodták volna… És a kínálónak érkező lányok nyomban a takarításnak kezdtek!
Szóval, úgy, mint otthon!
Kapcsolódó galéria
